ejfeli lany

aws

a szinpad vaksotet

olyan csendes

olyan arva most a nezoter

egy koncert ami elmult

ami veget ert

csak a szivekben el

torott dobvero

cigarettafustben uszo

kopott oltozo

egy maganyos gitar

nehany papirpohar

elment mindenki mar

a csendet hallgatom

fejem zug

benne egnek elmult dallamok

melyen legbelul

meg varok

de biztos nem jon ma mar

ejfeli lany

sok sok eve annak

hogy varok ra

kerestem ot

ures csendben

hazug szavak mogott

ejfeli lany

tudom

hogy egyszer eljon es ram talal

perzselo lang

a remeny mindig eg tovabb

csak o erti meg

orult almaim

sosem nyugvo szivemet

lazban ego lelkemet

az eletemet

varom amig lehet