ezzel most ketfele osztodunk
nyuglodve tavolodunk. a suket aszfalton szaguld a busz
a frigid falakon tulra. most elolvad minden lanc
kifacsarva er ossze vallunk. kek tuz korul tancolvan
szerteszet gozol minden almunk. en konnyeden veszni hagylak
mert tudod itt nincs nekunk nyar
csupan a szaraz tel. szintelen verjuk szet a megromlott babukat
nyujtozom ameddig a csontjaim szakadnak
belulrol akaszt fel minden uj pillanat
nem ismerem ezt a helyet mar. te csak varj tovabb